Bocsánat

„Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket, és elfeledni az elfeledhetetlent. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak! Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszont szeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben …. ….. és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól… és féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos nekem. (a végén mégis elvesztettem…) DE TÚLÉLTEM! És most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem….. és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd! ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni! Az életet szenvedélyesen átölelni! Emelt fővel veszteni, és merészen győzni! Mert a világ a bátraké és az ÉLET TÚL SOKAT ÉR, ahhoz hogy jelentéktelenné váljon!”
A bizalom egy hosszú út,melyen mi is végig megyünk,s hogy nehéz lesz-e járni rajta attól is függ, mi mit teszünk.A bizalom a legnagyobb díj mit másoktól kaphatunk,s bizony e ritka kincsért sokszor nagy árat adunk.A bizalom az egyetlen út egy másik ember szívébe s csak akkor tudjuk mennyit ér ha már mindennek vége.A bizalom egy fájdalmas érzés mert bízni csak szeretve tudunk s e szeretetben a legszebb az.......Ha a másiktól bizalmat kapunk..