Ahogy némán állsz a szélben és a hajadat a szemedbe fújja a szél, Az arcodról az esõ, lemos majd mindent, ne félj. Csak emeld fel a fejed és fordulj felém, Ne gondolj semmire, csak sikolts fel és legyél az enyém Halk suttogás, lassú remegés, erõtlen mozdulat, érzem ez túl kevés. Menekülnék tõled, vadul tépve szét a láncaim a húsba vágnak, De kérlek, engedj el most még Ne gondolj semmire, csak dõlj hátra és engedd el magad. Száguldani a semmibe, mikor úgy érzed, hogy mindent szabad. Csak emeld fel a fejed és fordulj felém, Ne gondolj semmire, csak sikolts fel és legyél az enyém. Én menekülnék tõled vadul tépve szét, A láncaid - a húsba vágnak, de kérlek, engedj el most még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése